Pankotai Lili – bűnös vagy áldozat?

„A kedves olvasók tudják, hogy Gáza országrész teljes területe 365 km². Kicsit nagyobb, mint Budapest pesti oldala, vagy a Balaton fele.

Ha Izrael »népirtani« akarna, megtehette volna már rég. Nem teszi. Pedig, ha csak töredékét tette volna annak, amit Irán tette a 12 napos háború alatt, akkor hamar végzett volna. Igen, ez volt az a háború néhány hete, amikor az iráni hadsereg egyetlen izraeli katonát sem tudott megölni, ezért kizárólag a polgári lakosságot támadta, és mintegy 550 ballisztikus rakétát lőtt ki, és nagyjából 1000 drónt küldött Izrael városaira.

Kérdjük meg hát: áldozat vagy bűnös az, aki terroristának nevezi Izrael demokratikusan megválasztott miniszterelnökét? Kinek a felelőssége, ha egy fiatal, idealista lány a magyar oktatás védelmétől eljut a Netanjahu-ellenes pamfletekig?

Ez az írás nem Izrael védelmében íródott. Izrael ugyanis megvédi saját magát. Ebben az írásban nem feladatom cáfolni az Izrael-ellenes vádakat sem.

Ez a történet nem is Pankotai Liliről szól, hanem arról, miként válik a politikai diskurzusban egy tizenévesből emelvényre állított bálvány, majd politikai eszköz. És miközben az egyik oldal ikonként, a másik oldal pedig bűnbakként kezeli, lassan elvész a lényeg: a pontos tájékozódás, a történelmi tudás, a politikai érettség és az emberi felelősség.

Ez az írás arról szól, miként formálja az embereket a média. Nemcsak a Megafon vagy a nemzeti konzultáció, hanem a Telex és a 444 is. Éppen azok sétálnak bele az információs csapdába, akik a leghangosabban tiltakoznak ellene.

Itt az ideje, hogy érzelmek helyett a tényeken alapuló újságírás legyen hatással a közbeszédre. A kérdés már nem az, hogy ki mit gondol Netanjahuról vagy Pankotairól – hanem az, hogy képesek vagyunk-e túllépni a címkék világán, és visszatérni a józan ítélethez. Mert különben mindannyian eszközzé válunk egy olyan narratívában, amit nem mi írunk.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd